–          Múlt, jelen és jövő a MIÉRT székelyföldi konferenciájának második napján –

A MIÉRT székelyföldi konferenciájának második napja Székelyföld múltjának és jövőjének kérdésfelvétése, valamint a különböző ifjúságpolitikák és stratégiák elemzése köré tömörült. A délelőtt nyitóelőadásának keretén belül Novák Csaba Zoltán történész átfogó bemutatót tartott a napjainkban Székelyföldként behatárolt térség történelem folyamán való kialakulásáról, majd ezt követően Csutak István, régiófejlesztési szakpolitikus különböző felmérési mutatók mentén vizsgálta az ország, valamint a régiók forrásbevonási képességét.

Ezt követően Markó Béla szenátor, a Kós Károly Akadémia elnöke a székelyföldi alternatívákról értekezett a jelenlevő fiatalokkal: „Székelyföld tekintetében vannak alternatívák, jó és rossz lehetőségek, azonban az mindenkinek csak rosszat jelent, ha magára hagyjuk ezt a térséget, ha elkezdődik az elszivárgás, ha demográfiailag lejtőre kerül, ha gazdaságilag nem tud fejlődni, és, ha érvényesülnek a román nacionalizmusnak az elnyomó szándékai” – fejtette ki Markó. A jövőbeni perspektívákra reflektálva elmondta: „a mi alternatíváink az európai uniós és a romániai alternatíváktól függenek, melyek viszonyában még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy a jövendő Európai Unió a nemzetállamok Európája legyen, amely ugyan a határok elmosódását is jelentené, de ugyanakkor az állam és a nemzet fogalma egyenértékűvé válik, miközben a gyakorlatban mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van”. Ugyanakkor hangsúlyozta: „a legnagyobb, legstabilabb politikai erő, ami a kezünkben van, és ami az elmúlt 23 év alatt folyamatosan fejlődött az a két székely megye önkormányzatisága, melyekben a fontos döntéseket a magyar közösség által delegált személyek hozzák meg. Ennél stabilabb erővel nem rendelkezünk és ezt nekünk minden áron meg kell védenünk. Természetesen el tudunk képzelni olyan regionális átszervezést, amely nekünk ideális lenne, gondolva itt a három megye által formált régióra, a székelyföldi autonómiára vagy akár Erdélyhez, mint történelmi régióhoz rendelt hatáskörökre, azonban ma még nem tartunk itt, ma azt kell megtartanunk, amivel rendelkezünk. A közigazgatási átszervezés tekintetében most még nem lehetünk változáspártiak, hanem megmaradás-pártiaknak kell lennünk, kivárva azt a pillanatot, amikor kezelni tudjuk a változást”.

Ezt követően úgy romániai, mint európai kontextusban is felvázolta az autonómia-törekvések jövőbeni lehetőségeit, zárógondolatként megfogalmazva: „az, hogy a székelyföldi alternatívák összefüggésben vannak az erdélyiekkel, az erdélyiek a romániaiakkal, míg a romániaiak a maguk során az európaiakkal, nem azt jelenti, hogy nekünk karba tett kézzel kell ülnünk. Hanem azt jelenti, hogy ki kell lépnünk a saját körünkből, és meg kell próbáljunk Bukarestben, Brüsszelben és Erdély többi megyéjében is ugyanolyan erősnek lenni, mint Székelyföldön”.

A konferencia folytatásában, délután Bodor László, az RMDSZ programokért és ifjúságért felelős főtitkár-helyettese az ifjúság szerepéről a közéletben tartott előadást a résztvevőknek, melyben részletesen kitért az EU tagállamaiban alkalmazott ifjúságpolitikai stratégiákra, levetítve ezeket országos, valamint erdélyi szintre is a nemrégiben megjelent ifjúsági kutatás adatainak tükrében.

Az EU 2020-as stratégia ifjúsági kezdeményezése kapcsán, melynek kiemelt céljai között az iskolai lemorzsólódás 15%-ról 10%-ra való csökkentése, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 31%-ról 40%-ra való emelése, és ezek által 15 millió új munkahely teremtése szerepel, kiemelte: „Mindenkinek megvan a felelőssége abban, hogy milyen adatokkal fog szolgálni a kutatócsoport következő felmérése, hogy hogyan fog alakulni a társadalmunk. Nekünk, fiataloknak az a teendőnk, hogy figyelembe vegyük és használjuk a felmérések adatait, minél hamarabb életbe ültessük a Fiatalok mozgásban stratégiát, és növeljük a mobilitást, a résztvevői képességet az ifjúság körében”.

A Szövetség ifjúsághoz való viszonyulására reflektálva, a főtitkár-helyettes elmondta: „az RMDSZ ifjúságpolitikája egy előre mutató politika, mely a fiatalokra, mint erőforrásra tekint, partnerként, önálló hálózatként, utánpótlásként kezelve az ifjúságot. Elvárja tőlük, hogy bekapcsolódjanak a politika-alkotás folyamatába, a helyi szintektől kezdve a nemzetköziekig, oly módon, hogy a közéletet és a nemzetpolitikát egyaránt meghatározó szereplőkként jelenjenek meg”. Zárásként az RMDSZ programjából idézve kiemelte: ”mindehhez a Szövetség a feltételeket teremti meg, felkarolja és támogatja az ifjúságot, a saját helyzetükre és megítélésükre vonatkozó döntéseket azonban a fiatalokra bízza, és ezzel a lehetőséggel nektek élnetek kell”.

A szombati nap utolsó paneljében ifjúsági stratégiákról szóló előadásokat hallgathattak a konferencia résztvevői. Farkas András, a Youth@Kolozsvár 2015 program ügyvezető igazgatója a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa program stratégiai vonatkozásairól, a tömeges megmozdulás jelentőségéről, pozitív tapasztalatokról, és egész Erdélyre kivetíthető, feltételezett és kívánatos jövőbeni hatásokról is beszélt. „Nem titkolt célja az Ifjúsági Főváros programnak, hogy a végén Kolozsvár egy ifjúsági stratégiával maradjon. Ez egy olyan téma, amely zászlóként feltűzhető, és keretet adhat további megmozdulásoknak, ki lehet próbálni regionális szinten is”.

A sikert, az emberek érdeklődését és hozzájárulását Farkas a jó célnak és a meggyőző üzeneteknek tulajdonítja: „egy jó ügy ma is megmozdítja az embereket. A széleskörű együttműködéshez olyan üzeneteket kell megfogalmazni, amit az emberek hajlandóak felvállalni. Legyenek büszkék arra, amit csinálnak, amit képviselnek, és akkor már nem kell győzködni őket, hogy megtegyenek valamit. A fiatalok tudnak olyan újfajta megközelítéseket hozni és hozzáadott értékkel szolgálni, ami elindíthatja a változást”.

Hasonlóan vélekedett a fiatalok szerepéről Szabó Tamás, a PONT csoport szakértője is, aki Hargita Megye Tanácsának Ifjúsági Stratégiáját mutatta be. Véleménye szerint a fiatalokat nem problémának, hanem megoldásnak kell tekinteni, illetve fontos a jövőképük megfogalmazása, ahhoz, hogy azok elérésén dolgozhassanak.