Amikor megkértek, hogy írjak összefoglalót a gyakornokságomról, egy kicsit megijedtem. Nehéz feladatnak tűnt, hiszen olyan hetek állnak mögöttem, amikor nem volt 5 percem, hogy megálljak és ne legyen mit csinálnom, hogy unatkozzak.

Jogtan hallgatóként úgy éreztem magam Brüsszelben és Strasbourgban mint medve a málnásban. Tanultunk EU jogot, Nemzetközi közjogot, Európai üzleti jogot és majdnem minden tantárgynál említették nekünk a tanárok az Európai Uniót, de teljesen más élmény ott lenni, megfogni, látni, érzékelni. Tanultunk az Európai Unióról Szóló Szerződésről, az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződésről, a különböző városokról elnevezett szerződésekről is, de össze sem hasonlítható azzal, amit az Európai Parlamentben tapasztaltam és tanultam.

Az EU Jog nem említi a lobbi “intézményét”, EPP szavazólistáról nem is beszél, azt sem mondja el, hogy mit tesz az EU a szíriai menekültekért, vagy, hogy moszkvai újságírók jönnek a parlamentbe panaszkodni az otthoni körülményekről, arról ne is beszéljünk, hogy elfelejti a “száraz” jog elmagyarázni, hogy hogyan lesz a koppenhágai kritériumokból koppenhágai dilemma. És ez mind nem is lenne baj, mert e kérdések tisztázása nem a jognak a feladata, hanem a gyakorlatnak.

Érdekes kifejezésnek tűnt az elején az, hogy az EP “tyúkketrec méretekkel” és “uborkaátmérőkkel” foglalkozik. Akkor éppen találó volt, hiszen azt vitatták, hogy ezentúl a cigis dobozokon azok a csúnya, elrettentő képek a  doboz felületének 60%-át vagy éppen 65%-át képezzék, vagy ez a kép felül legyen vagy alul a dobozon. Nem abszurd? Annak tűnt az elején… De nem az. Óriási következményei vannak minden ilyen apró döntésnek, és amikor látja az ember a világ legnagyobb dohányiparának képviselőit tapsolni vagy éppen nem tetszésüket kinyilvánítani a strasbourgi plenáris teremben, akkor rájön, hogy ez lehet, hogy nagyobb, mint aminek tűnik és mennyire érdekes mindez.

Az Európai Parlament egy olyan intézmény, ahol mindenki megtalálja a neki tetsző és szakmájához találó előadásokat, vitákat vagy szavazásokat, legyen az a személy mérnök, táplálkozástudományt tanult szakember vagy éppen orvostanhallgató. Ez a szépsége az egésznek, szükség van egy minél szélesebb látószögre, új véleményekre és nézőpontokra. Ugyanakkor, ez az a hely, ahol mindenkivel találkozik az ember, legyen az a szenegáli elnök, amerikai gyakornoklány, orosz újságíró, walesi euroszkeptikus vagy a 27 tagállam valamelyikéből érkezett “eurokrata”.

Ki merem jelenteni, hogy életem legszebb hetei voltak, csak köszönni tudom a Winkler irodának, a képviselő úrnak a sok segítséget, amit kaptam, ugyanakkor hálás vagyok a MIÉRT-nek és a HÁRIT-nak a bizalomért.

 

Ambrus Zsombor