Egy hónap Brüsszelben, egy hónap telis-tele élményekkel.

Sokat gondolkodtam azon, mit emelhetnék ki a rengeteg élmény és tapasztalat közül, mi az, amiről biztosan tudom, hogy ettől a gyakornokságtól kaptam és a hasznomra válik. Sok minden eszembe jutott, de valahogy mindig ugyanoda lyukadtam ki: nagyszerű emberek.

Az Európai Parlamentben nagyszerű emberek dolgoznak. Folyamatosan azt tapasztaltam, hogy olyan emberek vesznek körül, akikre felnézek, akik motiválnak, akiktől tanulni szeretnék. Nem feltétlenül szakmai dolgokat (természetesen azt is), sokkal inkább lelkesedést, türelmet, nyitottságot, kitartó megoldáskeresést, és azt a sajátos hozzáállást a dolgokhoz, amit sokszor hiányolok itthon.

Egy hónap nagyon rövid idő, mégis rengeteget adhat egy gyakornoknak, ha nyitott szemmel jár-kel a Parlamentben, ha kíváncsi és érdeklődő. Bármilyen téren nyilvánul meg ez a kíváncsiság, biztos találunk számunkra érdekes témát és embereket, akik ugyanabban érdekeltek. Fontos beülni a számunkra érdekes témát megvitató előadásokra, szavazásokra, fórumokra, jó, ha jegyzetelünk, jó, ha a hallottakon elgondolkodunk, de még fontosabb szóba elegyedni azokkal az emberekkel, akikkel itt találkozhatunk. Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy elbeszélgethettem más tagállamokból érkezett fiatalokkal, aszisztensekkel, gyakornokokkal, akiknek elmesélhettem honnan és miért jöttem én, s meghallgathattam az ő történetüket, majd megtaláltuk a közös pontokat a történeteinkben, találkoztak a gondolataink.  És mialatt ez történt, rengeteget tanulhattunk egymástól.

Nekem nem tűnt labirintusnak a Parlament épülete, nem tűnt idegennek a város, egy felfedezésre váró világot kaptam, amely gyorsan belopta magát a szívembe. Napról napra egyre jobban élveztem elmenni a Parlament épületének egyik feléből a másikba, egyre több ismerős arcot felfedezni, mosolyforrásokat találni, egyre célirányosabban közlekedni, mintha az 5. hétre már én is része lettem volna ennek a „világnak”. És ha valamit nem találtam, nem értettem, kérdezni kellett, önállóan helytállni és mégse, hisz mindig lehetett útbaigazítást, segítséget kérni, és az meg is adatott.

A lelkesedés és pozitív hozzáállás mellett azért egyebet is tanultam. Belepillanthattam az EU 2014-2020 tervezett programjaiba, fiatalokat érintő kérdésekbe, beleástam magam a munkahelyteremtést elősegítő akciók tervezeteibe, javaslataiba, megismerhettem az Erasmus + programot, a Versenyképességi és innovációs keretprogramot (COSME), mindemellett rövid időre egy képviselő irodájának része lettem, egy gyakornoki csoport, ugyanakkor a brüsszeli magyar közösség tagja is. Meghallgathattam Martin Schulz EP elnök korosztályomhoz szóló beszédét, munkavállalással kapcsolatos személyes élményeit, jelen voltam a 2020-ig érvényes többéves pénzügyi keret megszavazásakor, de akkor is, amikor a 16 éves Malala Yousafzai a nők oktatáshoz való jogának szimbóluma lett, és Strasbourgban átvette a Szaharov-díjat.

És megint azon kapom magam, hogy nagyszerű emberekről írok. Mert az Európai Unióról való tisztább kép mellett főként ezt köszönhetem ennek a gyakornoki programnak: példaképeket, lelkesedést, új barátokat.