A kialakított oktatási törvényeink jók, azonban nem alkalmazza őket a román állam – állapította meg Markó Béla Püspökfürdőn, a XVI. MIÉRT Akadémián. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke szerint ez a teljes román demokráciára jellemző. Szabó Ödön képviselő, a képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke a bölcsődék, egyetemek problémái, a román nyelv oktatásának nehézségei mellett számos jelentős kihívásról beszélt.

Markó Béla Sikerek, kudarcok és kihívások az 1990 utáni romániai magyar oktatásban című előadásában rávilágított: a két világháború közötti erdélyi magyar értelmiség egyik legfontosabb problémáit az oktatáspolitikában született diszkriminatív törvények képezték. Később, 1959-ig ugyan újra kiteljesedőben volt a magyar nyelvű oktatás, de miután egyesítették a Bolyai egyetemet a román Babeș egyetemmel, fokozatosan visszaszorították ott is, máshol is a magyar anyanyelvű képzést.

1989-re már csak a magyar nyelv és irodalom szak maradt meg ott, a MOGYE-n is létezett magyar képzés, és szintén Marosvásárhelyen működött a Színművészeti Egyetemen magyar oktatás – hívta fel a figyelmet. Minden középiskola vegyes nyelvű volt, a szakoktatás pedig csak románul működött.

A rendszerváltás után az RMDSZ számos célt tűzött ki. Az első ilyen az anyanyelvű oktatás volt minden oktatási szinten és minden igényelt szakon. Ebbe belefértek a kéttagozatos tanintézmények is, amelyeknek azonban hátrányuk, hogy a tevékenység nagyrésze továbbra is a többség nyelven történt – éppen ezért volt fontos cél az önálló magyar intézmények kialakítása. Kezdettől fogva megszületett a döntés arról is, hogy politikai részvétellel próbálják meg elérni a célokat, illetve nemzetközi befolyással – nemcsak Magyarország támogatására számítva, hanem az európai intézményekére is.

1990 és 1995 között az RMDSZ ellenzékben volt, óriási többségi kormánytöbbséggel szemben, 1993-ban az Európa Tanácshoz küldött memorandumukban az anyanyelvi oktatásért szólaltak fel, amire pozitív választ kaptak – bekerültek ugyanis az RMDSZ követelései Románia ET-csatlakozásának feltételei közé. 1994-ben önálló tanügyi törvényjavaslatot nyújtottak be 492 ezer állampolgár aláírásával. Az 1995-ös törvény minden szinten és minden formában biztosított magyar oktatást, de ebből kimaradtak a szaktantárgyak, és a törvény még számos diszkriminatív intézkedést tartalmazott.

Az RMDSZ 1996-ban lépett kormányra, ennek a hozadéka az volt, hogy 1999-ben elfogadtak egy oktatási törvényt, amely már elfogadható volt a korábbiakhoz képest, de továbbra is voltak hiányosságai. Eszerint már nem kellett minden településen román nyelvű tanintézmény legyen, az ingázást viszont biztosítaniuk kellett. Mostantól pedig nem a román nyelv elsajátítása, hanem oktatása számított kötelezőnek, a szakiskolák is működhettek magyarul, az egyetemeken pedig megengedték magyar nyelvű csoportok, tagozatok, kollégiumok, karok létrehozását.

A 2011-es törvényi változások óta pedig a zenei anyanyelv biztosítása, a földrajz és történelem magyar nyelven történő oktatása is megvalósult – mondta el Markó. Az egyetemi oktatásban növelt szorzót alkalmaztak a kisebbségek számára, és bekerült a törvénybe, hogy a magyar vagy vegyes iskolákban a vezetőség kinevezéséhez a kisebbségi közösség parlamenti képviseletével is konzultálni kell. A magyar intézetek létrehozását is biztosították a karokon.

Jelenleg Romániában az oktatási törvényt vagy alkalmazzák vagy nem, ezzel pedig az 1989 előtti korszak jellegét vette fel az állam – hangzott el. Markó Béla kihangsúlyozta: a törvényes keret elfogadható, viszont alkalmazni kellene. A katolikus líceumot állítólag mindenki működtetni akarja, de miután az ügyészség vizsgálódik, semmilyen politikai döntés nem születhet meg, ez pedig az iskola működését akadályozza. A demokráciáért éppen ezért együtt kell dolgoznunk – zárt beszédét Markó.

 

Bölcsődétől az egyetemig – Szabó Ödön számos jelentős kihívásról beszélt

A képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke előadásában a kiszámíthatóság jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az oktatási hálózat stabilitásában komoly eredményeket ért el az RMDSZ: a román tannyelvű intézmények gyakorlatával szemben sikerült stabilizálniuk az iskolavezetői pozíciókat. Az új tanügyi törvényben fontos lesz ennek a megőrzése – mutatott rá.

A törvény alkalmazására is rátért: bár 1,5 millió új lejt elkülönítettek a Kisebbségi Pedagógusképző Központ létrehozására, de ez a mai napig nem történt meg. Az Oktatáskutatási Intézetben magyar osztály létrehozását is régóta tervezik, ez pedig különösen fontos volna a PISA-méréseken belüli kisebbségi minta kialakítására.

Elhangzott az is, a vegyes tagozatú iskolákban az igazgatók egyike a kisebbségi tagozatból kellene kikerüljön, de ez a gyakorlatban nincs így. „Több száz olyan intézmény van Romániában, nemcsak magyarok, ahol a törvény ugyan előírja ezt, de egy miniszteri rendelettel felülírják és létszámhoz kötik az aligazgatói tisztségek létrehozását” – fogalmazott.

Magániskolák, így felekezeti oktatási intézmények normatív finanszírozását jelenleg biztosítja a törvény ugyan, de ez nem igaz az egyetemi oktatásra. Az idén sikerült kiskaput nyitniuk erre a lehetőségre, miután a magyar lelkészképzés állami támogatását elérték – hangzott el. A cél az, hogy ahol nincs csak román nyelvű felsőoktatási képzés, a magyar magán vagy felekezeti szakok kapjanak finanszírozást.

Elhangzott: a bölcsődei pedagógusokat az önkormányzat alkalmazza, az oktatási hálózatnak nincsenek alárendelve. Ennek következtében a bölcsődéknek nincs nyelvük, így magyar és román csoportok sincsenek hivatalosan – a jóindulaton múlik, hogy működnek-e ilyenek külön. El kell érni, hogy legyen normatív finanszírozás a bölcsődei rendszernek is.

A speciális oktatásról Szabó elmondta, számos magyar gyereket azzal az indokkal, hogy „úgysem fejleszthető”, román nyelvű tagozatra írtak be a román intézményvezetők évekig Bihar megyében, immár sikerült létrehozni az önálló magyar speciális iskolát. A jövőben ezekre a problémákra is oda kell figyelni – hangsúlyozta a parlamenti képviselő. A munkaügyi képzésről megtudhattuk: ugyan törvény szerint kötelező, ez azonban csak román nyelven elérhető.

Problémát okoz ugyanakkor, hogy a román nyelv és irodalom tantárgy vizsgáin a román program szerinti mérést kapják a diákok, az eltérő képzés ellenére. Az erre vonatkozó törvényi módosítást elfogadták a képviselőházban, most a szenátusra várnak – hangzott el. Arra is oda kell figyelni, hogy a vidéki és városi oktatás minősége, a pedagógusok képzettsége között nagy a különbség, a távolságot csökkenteni kellene. A társadalmi különbségek nőnek a diákságon belül is, a magyar iskolai hálózatot gyakran mélyszegénységben élő romák tartják fenn. Ennek a korrekt kezelése egy nagy kihívás – mutatott rá Szabó.